Hogy egy prostit kurvának, ribancnak vagy örömlánynak hívnak, édes mindegy. Ha tisztességes, ad magára és a munkáját odaadással végzi, biztos lehet a sikerben. Nincs ez másképp a sörfőzésnél sem. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az elcsépelt kézműves kategóriát, most úgy tűnik felváltja a kraft. Lásd bővebben: http://hvg.hu/elet/20160818_Kraft_vs_kezmuves
Kaptunk szakmai meghívót a megnyitóra, ami jól esett, úgyhogy jó hangulatban, felfokozott izgalmi állapotban zizzentünk oda. Dél körül indítottunk, a MONYO-t, a Hedont és a Horizontot a magam részéről kihagytam, mert ismerem a söreiket és többé-kevésbé jó véleménnyel vagyok róluk.
Az ámokfutást a Kentucky Ale standjánál kezdtük egy Finn pils-szel, szigorúan 2 decivel, mivel kultúremberek vagyunk és kóstolunk, ugyebár. Valami északi hősről nevezték el, Finnországhoz semmi köze. Hát, nem volt egy nagy szám, ahogy az összes többi sem. Két, sokat próbált barátommal kóstoltuk végig a repertoárt, akiket már eléggé derékbe tört a sörös élet. No, ha már ott voltunk és az Uradalmi Sörmanufaktúra is, kipróbáltuk az egyetlen sörüket, amit erre a fesztiválra hoztak, nevezetesen egy IPA-t (mégis mi mást?). Nem rossz, nem rossz, de hangos tapsolással odébb álltunk.
Csak a mellettük lévő Mad Scientist bódéjáig dzsesszeltünk, ahol tárt karokkal fogadtak, hisz ők kértek fel, hogy kóstoljuk meg a söreiket. Annyit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a cég dizájnja, beleértve a palackos söreiket is, játékosan művészi, fiatalos, lendületes, profi munka. A Fb. borítóképükről Fritz Lang Metropolisa ugrik be, gondolom nem véletlenül. Ez már félsiker, sörfőzésben azonban még van hova fejlődniük.
A Balkezesnél csapolási porblémák voltak, nem akartak a varjak a víz alatt repülni. Egy árva IPA-ra tudtunk rácuppani, arra viszont ingyé, fájdalomdíjként. Véleményünket lásd fentebb, az Uradalmi Sörmanufaktúránál. Ilyen intenzív IPA felhozatal mellett amúgy már azon sem csodálkoztam volna, ha egy félre eső helyen száriba öltözött hölgyek próbáltak volna meg rávenni közös menta tea ivásra és egyéb hasonló perverziókra.
A Rothbeer söreiből lehet, hogy ittam, elnézést kérek mindenkitől (főleg Tőlük), nem emlékszem. Ezt a fájó űrt bepótolom és megírom külön.
Amire viszont nagyon is jól emlékszem az a HopTop Brewery. Itt történt ugyanis, amire végig vártunk: a flash. Egy kedves, szép, fiatal hölgy volt a kiszolgáló, akit pont evés közben zavartam meg. Aztán (emlékeim szerint) kedélyesen elbeszélgettünk, míg csapolta a sörömet. Mihelyst elkészült a buborék, rögtön rábuktam, majd azzal a lendülettel kóstoltattam meg rögtön a barátommal, aki csak annyit mondott velősen: na, ez sör, bazmeg! Aztán végig zongoráztuk a repertoárt és egyiken sem találtunk fogást. A palackos söreik címkéinek dizájnja figyelemfelkeltő, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot áraszt, mégis nagy erő van benne. Nincs "túlgondolva", elegáns, szép munka. Ha zenei párhuzamot akarnék vonni (és miért pont én ne tenném) a Voivod együttes Iron Gang című számát említeném meg. https://www.youtube.com/watch?v=w6vDkriD_Uk Ez az a kanadai banda, amelyik 1984-ben felkavarta a heavy metal punnyadt állóvízét és műfajon belül is külön műfajt teremtett. Intelligens, kompromisszum mentes banda, hatalmas eleganciával. Jó értelemben vett fölényes tudásukkal gyakorlatilag felmosták a padlót. Számomra a HopTop Brewery sörei pont ilyenek.
Utószóként már csak annyit, hogy azon (sör)filozofálgattunk az asztalnál, hogy tök jó ez a sörforradalom, meg minden, de miért nem tud valaki már végre előállni egy iható, vállalható fél literes sörrel, aminek a csapolt ára sem lenne több 500 forintnál. Egy olyan nép sörre gondolván pl., mint Svájcban a Feldschlössen.